A Fehér Ház gazdasági szükségszerűségként próbálta eladni az orosz dízel amerikai importját, a megállapodás valódi jelentősége azonban geopolitikai volt: Trump ezzel kezdhette volna meg az Oroszország elleni szankciós rendszer lebontását. A kísérlet egyelőre kudarcba fulladni látszik, mivel az amerikai demokraták jogi és politikai ellenállása megbéníthatja az üzletet. Nem jó hír ez Trumpnak, nem jó az Egyesült Államoknak – és különösen nem jó a világpiacnak.
Címke: globális olajkereskedelem
El kellene már engedni a szankciókat
Értelmük semmi, Oroszországot nem kényszerítik térdre, megkerülésüknek pedig számtalan módja van. Trump ráadásul most bontja le az egész rendszert, innentől kezdve Európa már csak magát lövi lábon és egyéb kényes helyen minden egyes héttel, amit a szankciós rendszerbe kövesedve tölt.
Európa egy tökös Putyin-suttogót keres
Amikor lehetett volna, senki nem akart az orosz elnökkel beszélni. Most, hogy muszáj lenne, még azt sem tudják, ki lehetne az. Nem mintha Trumpot és Putyint egy fikarcnyit is érdekelné, brüsszeli részről ül-e egyáltalán valaki a tárgyalóasztal mellett egy kissámlin.
Ukrajna: végjáték
Zelenszkij még küzd, kér, könyörög, a lehetőségek tárháza azonban kimerült. Trump nem akar, Európa pedig már nem tud többet adni. A békekötésre kellene koncentrálni, de az ukrán elnök az eszkalációs utat választja. Háború az utolsó drónig, az utolsó emberig. Kezdődik a végjáték.
Trump Zelenszkij fejét követeli
Az amerikai–orosz dízelalkuval felgyorsultak a háború lezárását célzó erőfeszítések. Ahogyan Ukrajnának, úgy Európának sem osztottak már megint lapot. Trump megunta a rá eddig sem jellemző udvariaskodást: kérés helyett már fenyegeti Zelenszkijt, hogy fejezze be az orosz kőolajfinomítók elleni támadásokat. Ha nem, vége az amerikai támogatásnak – és azzal záros határidőn belül a háborúnak is.
Irán átka: olcsóbb az űrbe feljutni, mint egy tankert bérelni
Egy olajszállító tanker bérlése az Egyesült Államokból Kínába már 80 millió dollárba kerül, többe, mint egy SpaceX-rakéta indítása. Az iráni háború és a hajóhiány történelmi csúcsra pörgette a fuvardíjakat: a globális olajpiac egyre rosszkedvűbb.
A szankciók halála: az orosz dízel menti meg Trumpot
Trump feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután megállapodott Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. Az amerikai elnök az iráni háború miatt megugró energiaárakat fékezné a novemberi időközi választások előtt, a deal azonban Moszkva háborús bevételeit is jócskán növelni fogja. A szankciós politika leglátványosabb bukása már maga a végjáték?
Dízelválság: Trump bezsarolta az európaiakat
Az európai stratégiai dízeltartalékokat éppen azért tartják, hogy válság esetén legyen mihez nyúlni. Most válság van, Európa tehát hozzányúl. Csakhogy nem egészen úgy, ahogy eredetileg tervezte. Washington ugyanis exporttilalommal fenyegette meg, ha nem dob piacra több üzemanyagot. Az energiabiztonság Trump-féle változata meglehetősen egyszerű: add oda, amid van, aztán majd meglátjuk, mit kapsz vissza. Eddig működik.
Miért nem omlik össze még mindig Irán?
Irán évtizedek óta arra készül, hogy a nyugati pénzügyi és kereskedelmi rendszereket meg tudja kerülni. Oroszország, Kína és Pakisztán segítségével olyan alternatív útvonalakat épített ki, amelyek ugyan drágábbak és lassabbak, de életben tartják a gazdaságát. Éppen csak, de a rezsimnek ennyi is elég.
A nagy európai dízelpara
Ursula von der Leyen úgy rácsapott a pánikgombra, hogy Washingtonig hallatszik a vészcsengő. Egyébként teljesen jogosan: ha Trump azzal a gondolattal kacérkodik, hogy elzárja a dízelexportot, abba igen gyorsan belerokkanánk.
Milyen szankciók? Kína és Irán kiröhögi a dollárt
Irán és Kína az elmúlt években úgy döntött, hagyják a fenébe a dollárra épülő és általában pénzforgalmat igénylő adok-veszek rendszert. Visszatértek a jó öreg cserekereskedelemhez, innen olaj, onnan, amit csak akarsz. Szankciók és pénzügyi szigor a fasorban sincs, az üzlet pedig virágzott. Egészen a tengeri blokádig.
Lehet még fokozni az üzemanyagválságot
Az iráni blokád alatt álló Hormuzi-szoros után a húszik tesznek róla, hogy a Vörös-tenger déli kapujánál is káoszba fulladjon a kereskedelem. Pláne úgy, hogy Szaúd-Arábia leállította a szárazföldi olajvezetékét is. Washington egyelőre hírszerzési támogatással segíti Rijádot, de ha az olajár tovább emelkedik, egyre nehezebb lesz megindokolni, miért nem lép katonailag is. Trump élete egyik legnehezebb döntése előtt áll: mennyit ér hazavágni a globális energiapiacot?
Trump egy kávét és 65 milliárd hordó olajat gurít le nyitásként
Az amerikai elnök vadnyugati stílusban pókerezik. Bárkit odaenged a kártyaasztalhoz, de míg egyeseknek elmondja az új játékszabályokat, másokat osztás helyett szó nélkül lelő. Az új partiban Kína az előbbi, Venezuela az utóbbi kategóriába tartozik.
Szankciós bukta: végül mindig a piac diktál
Washington előbb büntetővámmal, majd egy kereskedelmi alkuval próbálta rávenni Indiát, hogy mondjon le az orosz olajról. Újdelhi egy időre vissza is vett az import tempójából, de amikor a Hormuzi-szoros válsága veszélybe sodorta az ázsiai ellátást, újra Moszkva felé fordult, hogy aztán történelmi csúcsra pörgesse a vásárlást. Trump tiltásra épülő politikája éppen az első olajválságig tartott.
A hormuzi válság legdurvább része az, amit nem látunk
A Hormuzi-szoroson a háború előtti napi 18 millió hordó helyett augusztusban már csak mintegy 2 milliónyi olaj és finomított termék halad át. Ennél azonban van egy nagyobb probléma: maguk a kereskedők sem tudják pontosan, mennyi olaj jut ki a térségből. A piac emiatt is kezdte tartósan beárazni a jelenlegi helyzetet, ami nem jó, de nem is tragikus. Már akinek.
Irán túszul ejti a világgazdaságot
Irán folytatja diplomáciai elrettentését: immár egyenesen Washington öbölbeli szövetségeseit fenyegeti nyíltan megtorlással. Ha újabb amerikai csapások érik az iráni infrastruktúrát, célkeresztjébe kerülnek a térség olajmezői, finomítói, villamosenergia-hálózatai és vízellátó rendszerei. Vagyis olyan gazdasági kockázatot teremt, amely még Trumpot is tárgyalóasztalhoz kényszerítheti.
Az OPEC-válság geopolitikai hatásai
Az Emírségek már nem egyszerűen „csak” több olajat akar exportálni, regionális pénzügyi, logisztikai és energetikai központtá próbál válni, miközben saját benchmarkot, kereskedelmi hálózatokat és geopolitikai mozgásteret épít Ázsiában. Az OPEC-ből való kilépés ennek a stratégiának az egyik lényeges állomása.
Nem az olaj fogyott el, a világ ért véget
A Hormuzi-szorosban zajló dráma maga a globalizált energiarendszer szétesése. A válság szétgyűrűzése világszintű átalakulást hordoz magában, és a sokk feldolgozásához már kevés az alkalmazkodás: újratervezésre és teljes energiaellátási átrendeződésre lesz szükség.
Hordók a jövőnek: miért halmozza fel Kína az olajat?
A világ olajpiaca gyanakodva figyeli Kínát: a második negyedévben a globális készletfelhalmozás 90 százalékáért a keleti óriás felelt. Egyelőre csak találgatni lehet, miért csinálja ezt Peking – és hogy meddig folytatja.