Trump feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután megállapodott Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. Az amerikai elnök az iráni háború miatt megugró energiaárakat fékezné a novemberi időközi választások előtt, a deal azonban Moszkva háborús bevételeit is jócskán növelni fogja. A szankciós politika leglátványosabb bukása már maga a végjáték?
Ahogyan az iráni háború következményeit látva szinte borítékolható volt, Donald Trump ideiglenesen (hat hónapra) feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután egy jóízű telefonos megbeszélés során megállapodást kötött Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. A Fehér Ház az iráni háború, valamint az orosz olajfinomítók elleni ukrán támadások következtében kialakult üzemanyaghiányt próbálja enyhíteni a félidős választások előtt, de bármennyire is pragmatikus döntést hozott, hatalmas politikai vihart kavart vele.
Washington nemrég még az orosz energiahordozók bevételeinek korlátozásával igyekezett gyengíteni Moszkvát – most viszont az export újraindításával gyakorlatilag Putyin menti meg Trumpot.
Az amerikai elnök maga jelentette be a megállapodást a közösségi oldalán (hol máshol?), amely szerint Oroszország első körben több mint 300 ezer tonna dízelt szállítana az amerikai (és a globális piacra), amit novemberben további 500 ezer, majd egymillió tonna követne. Ezt rövid időn belül újabb hárommillió tonnás mennyiség egészíthetné ki – amennyiben az orosz finomítók állapota ezt lehetővé teszi. Az átmeneti mentességet lehetővé tevő, 2027 áprilisáig szóló általános engedélyt az amerikai kormányzat azonnal kiadta.
Trump feltételezése szerint az intézkedés rekordgyorsasággal csökkenti majd a dízelárakat. Ideje is volt: az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben gallononként 6,5 dollár körüli csúcsra emelkedett, ami kezdte veszélyes szintre húzni a mezőgazdaság, a közúti fuvarozás és mindenekelőtt az ipar költségeit. Ha pedig az drágul, akkor könyörtelenül jön az infláció is, így
a dízel a november 3-i kongresszusi és szenátusi választások előtt közvetlen politikai kockázattá vált a republikánusok számára.
Trump korábban gyakorlatilag megzsarolta az európai országokat is, hogy vagy felszabadítják stratégiai dízelkészleteiket, és kinyomják azt a világpiacra, vagy az Egyesült Államok leállítja saját exportját az EU felé. Úgy tűnik, a Putyin-féle megállapodás gyorsabb sikerrel kecsegtetett, az elnököt pedig egyáltalán nem érdekli, hogy mekkora politikai vihart kavart vele. Az alku természetesen éles ellentmondásban áll az Egyesült Államok hivatalos, szankciókra épülő Oroszország-politikájával. Az amerikai demokraták jelenleg éppen azért gyalázzák az elnököt, mert a gyors deal előtt mindössze néhány héttel hozták meg azt a törvényt, amelynek segítségével Trump elméletileg 100 százalékos vámokat vethet ki az orosz olaj legnagyobb vásárlóira.
Pedig az is csak egy trükkös megfogalmazás volt. A törvény valójában nem is törvény, inkább egy elnöki felhatalmazás. A hangsúly a „felhatalmazás” szóé, ugyanis nem kötelező érvényű büntetőintézkedéseket ír elő, inkább széles mérlegelési jogkört biztosít a Fehér Ház számára. Magyarán: az elnök dönti el, hogy életbe lépteti-e valaha, ahogyan azt is, hogy ki ellen. Ez a gyakorlatban elsősorban Kínát és Indiát érinthetné, amelyek továbbra is az orosz energiaexport legfontosabb piacai.
A sors és az iráni háború iróniája, hogy Trump most saját országát is szankcionálhatná, amennyiben komolyan gondolta volna valaha, hogy alkalmazni is fogja a törvényt – pláne egy energiaválság közepén.
De nem tette. Mint minden üzletember, azonnal átlátta, hogy a gazdasági kényszerhelyzet felülírja a Moszkva elszigetelésére épülő stratégiai megfontolásokat. Így aztán jöhet az orosz dízel. Legalábbis elméletileg.
Putyin kacaja
Jelenleg minden piaci elemző azért vakarja a fejét, mert fogalma sincs, hogy Oroszország képes-e teljesíteni a bejelentett szállításokat. Az ukrán légitámadások jókora pusztítást okoztak (és okoznak) az orosz finomítói infrastruktúrában: Moszkva éppen a hazai ellátás védelmében hozott exporttilalmat a termékre. A Nemzetközi Energiaügynökség szeptemberi elemzése szerint az orosz finomítók feldolgozása júniusban napi 3,8 millió hordóra esett vissza, ami több mint húszéves mélypontnak számított, és körülbelül 30 százalékkal maradt el az egy évvel korábbi szinttől. Jogos a kérdés, hogy a finomítói kapacitás ilyen mértékű leépülése után Moszkva valóban szállítani tudja-e a Trump által emlegetett mennyiséget. Ahogyan az is,
mennyiben befolyásolja majd a globális piacot, ha Moszkva az egyébként is eladásra szánt mennyiséget a korábbi vevőktől szimplán az Egyesült Államokba irányítja át.
A piac mindenesetre diadalittasan reagált a bejelentésre: a New York-i nagykereskedelmi dízelár pénteken mintegy 4,5 százalékkal esett. Hogy ez mennyire lesz tartós, az megint más kérdés: a határidős árakra már a remény is hat, a spot piacon azonban a tényleges szállítások mennyisége és ütemezése a lényeg, abból pedig egyelőre még semmit nem látni.
A moszkvai nyereség ettől függetlenül azonnali. Az orosz energiaszektor újra legálisan düböröghet a piacon, miközben az Egyesült Államok döntése a porba alázta a szankciós politikát. Zelenszkij természetesen őrjöng, elsősorban azért, mert az alku megkötésének pillanatában éppen Washingtonban tárgyaló ukrán delegációt Trump gyakorlatilag hülyének nézte, és az amerikai–orosz egyezmény álcájaként használta fel.
De van itt más is: Ukrajna az utóbbi időben az egyetlen sikert az orosz energialétesítmények elleni támadásaival érte el. Ez volt a háború kitörése óta az első olyan hadművelet, amely valóban érzékenyen érintette Moszkvát gazdaságilag és pénzügyileg.
Amennyiben Ukrajna Trump kifejezett kérése és a szankciók feloldása ellenére folytatja a finomítók elleni támadásait, azt az Egyesült Államok már az amerikai polgárok biztonsága elleni támadásként fogja értékelni.
Az iráni háború miatt Washington rövid távú belpolitikai érdekei már így is ütik az Ukrajna támogatására és Oroszország elszigetelésére épülő mechanizmusokat. Az amerikai elnök néhány hét múlva a republikánusokkal meg akarja nyerni a félidős választásokat. Ha Zelenszkij keresztbe tesz neki azzal, hogy az orosz létesítmények elleni folyamatos támadásokkal még inkább gyengíti a globális energiapiacot, felhajtva az árakat, Trump valószínűleg beváltja kampányban tett vállalhatatlan ígéretét, és villámgyorsan le fogja zárni az ukrajnai háborút. Oroszország és a globális piac legnagyobb megelégedésére.
***
Kapcsolódó: