Európának rengeteg gáztárolója van, csak éppen egyre nehezebb megtölteni őket. Az orosz vezetékes gáz kiesése után a kontinens az LNG-től függ, annak térnyerésével azonban az országok egy globális piacon kénytelenek versenyezni a gázért – és aminek egyik első áldozata éppen a hagyományos nyári betárolási üzlet lett. Meglepetés: Magyarország a többi tagállamhoz képest jó helyzetben van. A kereskedelmi készletek mellett jelentős állami tartalékok is rendelkezésre állnak. A fránya orosz gáznak köszönhetően.
Az ukrajnai háborúig egy meglehetősen prózai üzleti modell biztosította Európa téli gázellátásának jelentős részét: a kereskedők nyáron, amikor olcsóbb volt a földgáz, bevásároltak, a gázt föld alatti tárolókba pumpálták, majd télen, a magasabb árak mellett értékesítették. A különbségből fedezték a tárolás költségeit és a kereskedelmi kockázatot, a rendszer így egyben az európai energiaellátás biztonságát is szolgálta.
Ez a modell azonban a jelek szerint megbukott.
Az orosz vezetékes gáz tiltása miatt Európa a világpiaci LNG-re van utalva, amelyért nemcsak az európai országok, hanem Ázsia is versenyez. A közel-keleti háború és a Hormuzi-szoros körüli káosz csak tovább szűkítette a mozgásteret.
Pedig az Európai Bizottság jelentése szerint 2025-ben az uniós gázimport 45 százaléka már LNG volt, miközben 2021-ben ez az arány még csak 20 százalékot tett ki.
A probléma: egy energiavállalat akkor akar nyáron gázt venni és betárolni, ha biztos lehet benne, hogy télen drágábban tudja majd eladni. Ha a nyári és a téli határidős árak közötti különbség eltűnik, akkor a tárolás veszteségessé válik. Ennek eredményét láthatjuk most: az uniós gáztárolók összességében (szeptember 29-én) 70,87 százalékos töltöttségen állnak. Ez jócskán elmarad attól a szinttől, amelyet Európa az elmúlt években megszokott. Németországban (hol máshol?) a legrosszabb a helyzet, ott mindössze 57,3 százalékos, Hollandiában pedig 57,4 százalékos volt a töltöttség, miközben Olaszország 86,6 százalékon, Lengyelország pedig csaknem 99 százalékon állt.
Az (egyébként 2025-ben óvatosságból módosított) uniós szabályozás 90 százalékos feltöltöttséget ír elő, de már nem november 1-jei határidőhöz köti, hanem egy október 1. és december 1. közötti időszakhoz. Ráadásul, ha a piaci körülmények indokolják, 10 százalékot le is lehet farigcsálni a kötelezőből, Brüsszel szemet huny felette.
A nagylelkűség oka meglehetősen prózai: a tárolók erőltetett feltöltése könnyen újabb árrobbanást okozhat.
Ha mindenki egyszerre akar vásárolni és betárolni, azzal maguk a vevők verik fel ész nélkül az árakat. Ha azonban a vállalatok a jelenlegi piaci viszonyok mellett nem tárolnak eleget, akkor egy tartós hideghullám vagy újabb ellátási zavar esetén már télen folyamatosan pótolniuk kell a hiányzó mennyiséget – sokkal magasabb áron.
Ez az a dilemma, amit egyre kevésbé tudnak megoldani az EU-s tagállamok.
Magyarország: gáz van
A hazai helyzet speciális. A magyar gáztárolói rendszer nagyjából 6,5 milliárd köbméter gáz befogadására képes, jelenleg (szeptember 30.) 4,8 milliárd köbméter gáz van bennük. Ez 74,67 százalékos töltöttséget jelent.
Hogy minek köszönhető a jó arány? Uniós viszonylatban ritka kivételként az állam nagyon is belenyúlt a folyamatba: a volt kormány már márciusban 800 millió köbméter földgáz elsőbbségi tárolását írta elő a piaci szereplők számára. A szállítási rendszerüzemeltetőnek július 1-jére 2,12 TWh készlettel kellett rendelkeznie, az egyetemes szolgáltató számára pedig október 1-jére 19,82 TWh, vagyis közel 1,9 milliárd köbméter hazai tárolóban lévő gáz meglétét írták elő.
A versenypiaci kereskedőknek emellett a 2026/27-es évre leszerződött mennyiségük 2 százalékát kellett tárolóban elhelyezniük.
Ugyanakkor a magyar gázforrások közül továbbra is Oroszország a meghatározó. A tavalyi adatok szerint a hazai gázimport 74 százaléka orosz eredetű volt. A háború óta azonban a szállítási útvonal változott: az ukrajnai tranzit megszűnése után az orosz vezetékes gáz Magyarországra a déli útvonalon, a Török Áramlaton/Balkáni Áramlaton keresztül érkezik.
A diverzifikáció közben valóban elindult, bár egyelőre kisebb léptékben. Horvátország felől a krki LNG-terminál biztosít hozzáférést a világpiaci cseppfolyós gázhoz, az MVM korábban évi 1 milliárd köbméteres kapacitást kötött le. Azerbajdzsánnal 2025 decemberében új megállapodás született: onnan két év alatt összesen 800 millió köbméter földgáz érkezhet Magyarországra. Az MVM emellett a Shell-lel és az Engie-vel is kötött szerződéseket, amelyek további LNG-, illetve nem orosz eredetű forrásokat biztosítanak.
Magyarország így már több irányból is hozzáférhet gázhoz, de a beszállítói szerkezet még mindig erősen oroszfüggő. A hazai termelés ehhez képest szinte elenyésző tétel: a kitermelés nagyságrendileg évi 1–1,5 milliárd köbméter körül mozog.
De van egy ütőlapunk, amit a legnagyobb bajban mindig kijátszhatunk: nemcsak kereskedelmi, de stratégiai készleteket is tartunk.
A kereskedelmi gázt a piaci szereplők szabadon értékesíthetik, a stratégiai tartalék viszont kifejezetten ellátásbiztonsági célra van elkülönítve, és csak meghatározott válsághelyzetben lehet felhasználni.
Európában meghökkentően kevés ország alkalmaz valamilyen stratégiai vagy államilag támogatott tartalékolási mechanizmust. Jelenleg kilenc uniós tagállam rendelkezik stratégiai földgázkészlettel: Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Lettország és Spanyolország. Ezek együttesen nagyjából 12 milliárd köbméter gázt tartanak stratégiai célra, ami az EU teljes tárolókapacitásának csak mintegy 12 százaléka, és átlagos fogyasztás mellett körülbelül 13 napra lenne elegendő.
Magyarország nem új szereplő a klubban. A 2006-os gázválság után létrehozott stratégiai rendszer eredetileg 1,2 milliárd köbméteres kapacitással épült ki: a készletet a Szőreg térségében kialakított föld alatti tárolóban helyezték el. Az újabb válság idején ehhez további, földgázkészleteket rendeltek. A két készlet együtt 2022 végére mintegy 1,94 milliárd köbmétert tett ki: 1,2 milliárd köbméter biztonsági készletet és 739 millió köbméter különleges készletet.
A stratégiai tárolás ugyanakkor nem arra való, hogy a normál piaci fogyasztást hónapokon keresztül finanszírozza. Éppen az a lényege, hogy egy súlyos ellátási zavar esetén legyen mihez nyúlni. Ráadásul az állami készlet válsághelyzetben segít, de nem oldja meg azt a hétköznapibb problémát, hogy a kereskedőknek a jelenlegi árviszonyok mellett nem áll feltétlenül érdekükben elegendő gázt betárolni a következő télre.
***
