Egy ukrán hadifogoly-ügyből váratlan diplomáciai konfliktus lett Dél-Korea és Ukrajna között. Zelenszkij bejelentette, hogy két elfogott észak-koreai katonát Szöulba küldtek, a dél-koreai kormány szerint viszont az átadás részleteit nem kellett volna nyilvánosságra hozni. Kijev tagadja, hogy létezett titoktartási megállapodás. Így már azon megy a veszekedés, hogy ki hazudik. A tét maga az ukrán–dél-koreai kapcsolat, Putyin csak egy kávét kér.
A történet meglehetősen szokatlan, a szürke diplomáciának ugyanis ugyanúgy vannak betartandó szabályai, mint a hagyományos, nagyközönség előtt zajlónak. Ezek közé tartozik, hogy az így létrejött megállapodások titokban maradnak. De ha mégis kiderülnek, akkor legalább az azokból eredő zűrzavart a felek nem viszik a közvélemény elé.
Ukrajnának és Dél-Koreának nem sikerült megugrania az alapok alapját. Kijev 2025 januárjában két észak-koreai katonát fogott el Kurszk térségében. Ők voltak az elsők, akiket az ukrán erők élve ejtettek foglyul azóta, hogy Phenjan csapatokat küldött Oroszország támogatására.
Később mindketten jelezték, hogy Dél-Koreában szeretnének letelepedni, a diplomáciai párbeszéd pedig végül azt eredményezte, hogy Ukrajna átadta őket Szöulnak.
A problémát nem is ez okozta, ami viszont utána történt, az egészen kínos mindkét fél számára.
Zelenszkij szeptember 23-án az ENSZ-csúcson ugyanis nyilvánosan jelentette be, hogy a két észak-koreai hadifoglyot Dél-Koreába küldték. A bejelentés Szöult váratlanul érte. Li Dzsemjong elnök szerint ugyanis a két ország abban állapodott meg, hogy az átadást bizalmasan kezelik, éppen a foglyok, illetve az Észak-Koreában maradt családtagjaik biztonsága miatt.
Kijev azonnal tagadni kezdett. Az ukrán vezetés azt állítja, hogy nem volt olyan megállapodás, amely az ügy titokban tartására kötelezte volna. A vita tehát immár arról szól, hogy egyáltalán létezett-e a titoktartási megállapodás. Szöul annyira berágott, hogy partnere kvázi lehazugozta, hogy bocsánatkérést követel, a dél-koreai elnöki hivatal egyben „mély sajnálatát” fejezte ki, amiért Zelenszkijék letagadták a titoktartási megállapodás létezését.
Szöul szerint ez komolyan rombolja a két ország közötti bizalmat, és további intézkedéseket mérlegeléséhez vezethet.
A történet természetesen messze túlmutat a két hadifoglyon. Észak-Korea 2024 óta mintegy 15 ezer katonát küldött Oroszország támogatására, Phenjan emellett hatalmas mennyiségű tüzérségi lőszert és rakétákat is szállított Moszkvának – pénzért, energiáért, technológiai és gazdasági támogatásért cserébe.
Mivel Oroszország így közvetlenül segíti Észak-Korea katonai képességeinek növekedését, Szöul egy vékony kötélen egyensúlyozva igyekezett eddig a problémát kezelni. Egyfelől Dél-Korea (az EU-val közösen) élesen elítélte az orosz–észak-koreai katonai együttműködést. Másfelől tudatosan próbálja javítani a kapcsolatokat Phenjannal, a békés együttélés és a párbeszéd fontosságát hangsúlyozva.
És Zelenszkij képes volt éppen ebben a rendkívül ingatag helyzetben világgá kürtölni, hogy észak-koreai katonákat adott át Dél-Koreának.
Nem nehéz elképzelni Kim Dzsongun heveny dührohamát, ahogy meghallotta az ukrán elnök bejelentését. Normál esetben Észak-Koreának is érdekében állt volna szőnyeg alá söpörni a problémát, és úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Egy Dél-Koreába került, és Zelenszkij miatt immár nem is „elrejthető”, kénytelen-kelletlen PR-fogásként alkalmazandó észak-koreai katona azonban politikailag rendkívül kellemetlen pillanatokat okozhat Phenjannak. A dél-koreai kormány éppen erre mutatott rá, amikor a titkosság fontosságát hangsúlyozta: a katonáké mellett így az otthon maradt családtagok biztonsága is veszélybe került, Kim kezében ugyanis az a legerősebb fegyver, hogy kikényszerítse a két hadifogoly hallgatását.
Egy szög miatt a patkó…
Zelenszkij újabb közlési rohama így egyszerre rontott a két Korea kapcsolatán, valamint az ukrán–dél-koreai együttműködésen. Utóbbi ráadásul Kijevnek lényegesen fontosabb, mint Szöulnak. Nem a fegyverszállítások miatt (Dél-Korea következetesen kitartott amellett, hogy nem küld halálos katonai felszerelést Ukrajnába, helyette humanitárius, energetikai, infrastrukturális és pénzügyi segítségnyújtás mellett kötelezte el magát), inkább azért, mert a legendás dél-koreai hadiipar – azon belül is a légvédelmi gyártás – miatt nagyon is szerette volna szorosabbra fűzni kapcsolatait az ázsiai országgal. A légvédelmi fegyverek tekintetében Szöul legalább gondolkodóba esett, és nem zárkózott el azonnal együttműködés lehetőségétől. Valószínűleg csupán eddig, a botrány után ugyanis még az óvatosnál is óvatosabbá válik Ukrajna támogatásával kapcsolatban.
A diplomáciai adok-kapok legvidámabb szemlélője természetesen Moszkva. Oroszországnak elég, ha mosolyogva figyeli, hogyan kezdi el ütni egymást az a két ország, amelyek egyébként egyaránt érdekeltek az orosz–észak-koreai katonai együttműködés visszaszorításában. Ráadásul úgy, hogy Szöulnak az orosz–észak-koreai kapcsolatok erősödése miatt egyáltalán nem áll érdekében magára haragítania Putyint –
„jelenléte” a szomszédban éppen elég nyomós ok arra, hogy meg se próbálja egyébként elkerülhető hibákkal felingerelnie a Kreml urát.
Más szavakkal: Szöul joggal tart attól, hogy az Ukrajnának adott esetleges közvetlen katonai támogatás, vagy bármilyen diplomáciai hiba (ezt látjuk most) Moszkvát még szorosabb észak-koreai katonai együttműködésre ösztönözheti, beleértve olyan érzékeny technológiák átadásának lehetőségét, amelyek Phenjan nukleáris és rakétaképességeit erősíthetik.
Ezzel egy speciális dilemma alakult ki: Ukrajna azért is szeretne Dél-Koreával szorosabb kapcsolatot, mert Észak-Korea (mint déli szomszédjának esküdt ellensége) Oroszország oldalán harcol. Dél-Korea azonban éppen azért óvatos Ukrajnával, mert
attól tart, hogy egy Kijev melletti izomkiállás miatt Oroszország még szorosabbra fűzi kapcsolatait Észak-Koreával.
Csakhogy ami Kijevnek kommunikációs fegyver, az Szöulnak nemzetbiztonsági probléma. Ukrajna a hadifoglyok ügyét elsősorban az Oroszország elleni kommunikáció részeként kezelte, míg Dél-Korea biztonsági kérdésként. A teljesen eltérő megközelítés robbantotta ki a mostani konfliktust.
A vesztes egyértelműen Szöul. Most azon főhet a feje, ezek után hogyan maradjon Ukrajna szövetségese, Oroszország diplomáciai és tárgyalóképes partnere, valamint párbeszédet kereső szomszédja Észak-Koreának. Mindezt két hadifogoly és egy szerencsétlen Zelenszkij-mondat váltotta ki.
Egy szög miatt a patkó elveszett…
***
