A Fehér Ház gazdasági szükségszerűségként próbálta eladni az orosz dízel amerikai importját, a megállapodás valódi jelentősége azonban geopolitikai volt: Trump ezzel kezdhette volna meg az Oroszország elleni szankciós rendszer lebontását. A kísérlet egyelőre kudarcba fulladni látszik, mivel az amerikai demokraták jogi és politikai ellenállása megbéníthatja az üzletet. Nem jó hír ez Trumpnak, nem jó az Egyesült Államoknak – és különösen nem jó a világpiacnak.
Címke: szankciós politika
El kellene már engedni a szankciókat
Értelmük semmi, Oroszországot nem kényszerítik térdre, megkerülésüknek pedig számtalan módja van. Trump ráadásul most bontja le az egész rendszert, innentől kezdve Európa már csak magát lövi lábon és egyéb kényes helyen minden egyes héttel, amit a szankciós rendszerbe kövesedve tölt.
Ukrajna: végjáték
Zelenszkij még küzd, kér, könyörög, a lehetőségek tárháza azonban kimerült. Trump nem akar, Európa pedig már nem tud többet adni. A békekötésre kellene koncentrálni, de az ukrán elnök az eszkalációs utat választja. Háború az utolsó drónig, az utolsó emberig. Kezdődik a végjáték.
A szankciók halála: az orosz dízel menti meg Trumpot
Trump feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután megállapodott Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. Az amerikai elnök az iráni háború miatt megugró energiaárakat fékezné a novemberi időközi választások előtt, a deal azonban Moszkva háborús bevételeit is jócskán növelni fogja. A szankciós politika leglátványosabb bukása már maga a végjáték?
Miért nem omlik össze még mindig Irán?
Irán évtizedek óta arra készül, hogy a nyugati pénzügyi és kereskedelmi rendszereket meg tudja kerülni. Oroszország, Kína és Pakisztán segítségével olyan alternatív útvonalakat épített ki, amelyek ugyan drágábbak és lassabbak, de életben tartják a gazdaságát. Éppen csak, de a rezsimnek ennyi is elég.
Milyen szankciók? Kína és Irán kiröhögi a dollárt
Irán és Kína az elmúlt években úgy döntött, hagyják a fenébe a dollárra épülő és általában pénzforgalmat igénylő adok-veszek rendszert. Visszatértek a jó öreg cserekereskedelemhez, innen olaj, onnan, amit csak akarsz. Szankciók és pénzügyi szigor a fasorban sincs, az üzlet pedig virágzott. Egészen a tengeri blokádig.
Szankciós bukta: végül mindig a piac diktál
Washington előbb büntetővámmal, majd egy kereskedelmi alkuval próbálta rávenni Indiát, hogy mondjon le az orosz olajról. Újdelhi egy időre vissza is vett az import tempójából, de amikor a Hormuzi-szoros válsága veszélybe sodorta az ázsiai ellátást, újra Moszkva felé fordult, hogy aztán történelmi csúcsra pörgesse a vásárlást. Trump tiltásra épülő politikája éppen az első olajválságig tartott.
Peking főpróbát tart Tajvan előtt
Amíg a világ a Hormuzi-szorosra figyelt, addig Kína valami sokkal fontosabbat tesztelt: miként lehet túlélni egy amerikai szankciós háborút. Peking megalkotása óta először aktiválta saját „blocking statute” rendszerét, és ezzel új korszakot nyitott a globális pénzügyi hidegháborúban.