Irán átka: olcsóbb az űrbe feljutni, mint egy tankert bérelni

Egy olajszállító tanker bérlése az Egyesült Államokból Kínába már 80 millió dollárba kerül, többe, mint egy SpaceX-rakéta indítása. Az iráni háború és a hajóhiány történelmi csúcsra pörgette a fuvardíjakat: a globális olajpiac egyre rosszkedvűbb.

Miért nem omlik össze még mindig Irán?

Irán évtizedek óta arra készül, hogy a nyugati pénzügyi és kereskedelmi rendszereket meg tudja kerülni. Oroszország, Kína és Pakisztán segítségével olyan alternatív útvonalakat épített ki, amelyek ugyan drágábbak és lassabbak, de életben tartják a gazdaságát. Éppen csak, de a rezsimnek ennyi is elég.

Milyen szankciók? Kína és Irán kiröhögi a dollárt

Irán és Kína az elmúlt években úgy döntött, hagyják a fenébe a dollárra épülő és általában pénzforgalmat igénylő adok-veszek rendszert. Visszatértek a jó öreg cserekereskedelemhez, innen olaj, onnan, amit csak akarsz. Szankciók és pénzügyi szigor a fasorban sincs, az üzlet pedig virágzott. Egészen a tengeri blokádig.

Lehet még fokozni az üzemanyagválságot

Az iráni blokád alatt álló Hormuzi-szoros után a húszik tesznek róla, hogy a Vörös-tenger déli kapujánál is káoszba fulladjon a kereskedelem. Pláne úgy, hogy Szaúd-Arábia leállította a szárazföldi olajvezetékét is. Washington egyelőre hírszerzési támogatással segíti Rijádot, de ha az olajár tovább emelkedik, egyre nehezebb lesz megindokolni, miért nem lép katonailag is. Trump élete egyik legnehezebb döntése előtt áll: mennyit ér hazavágni a globális energiapiacot?

Szankciós bukta: végül mindig a piac diktál

Washington előbb büntetővámmal, majd egy kereskedelmi alkuval próbálta rávenni Indiát, hogy mondjon le az orosz olajról. Újdelhi egy időre vissza is vett az import tempójából, de amikor a Hormuzi-szoros válsága veszélybe sodorta az ázsiai ellátást, újra Moszkva felé fordult, hogy aztán történelmi csúcsra pörgesse a vásárlást. Trump tiltásra épülő politikája éppen az első olajválságig tartott.

A hormuzi válság legdurvább része az, amit nem látunk

A Hormuzi-szoroson a háború előtti napi 18 millió hordó helyett augusztusban már csak mintegy 2 milliónyi olaj és finomított termék halad át. Ennél azonban van egy nagyobb probléma: maguk a kereskedők sem tudják pontosan, mennyi olaj jut ki a térségből. A piac emiatt is kezdte tartósan beárazni a jelenlegi helyzetet, ami nem jó, de nem is tragikus. Már akinek.

Irán túszul ejti a világgazdaságot

Irán folytatja diplomáciai elrettentését: immár egyenesen Washington öbölbeli szövetségeseit fenyegeti nyíltan megtorlással. Ha újabb amerikai csapások érik az iráni infrastruktúrát, célkeresztjébe kerülnek a térség olajmezői, finomítói, villamosenergia-hálózatai és vízellátó rendszerei. Vagyis olyan gazdasági kockázatot teremt, amely még Trumpot is tárgyalóasztalhoz kényszerítheti.

Az olajhorror leghangosabb sikolya

A Hormuzi-szoros lezárása nem egyformán sújtotta a délkelet-ázsiai országokat. Bár a nemzetközi figyelem Indonézia összeroppanó valutájára összpontosult, a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi következményeket a Fülöp-szigetek szenvedte el.

Peking főpróbát tart Tajvan előtt

Amíg a világ a Hormuzi-szorosra figyelt, addig Kína valami sokkal fontosabbat tesztelt: miként lehet túlélni egy amerikai szankciós háborút. Peking megalkotása óta először aktiválta saját „blocking statute” rendszerét, és ezzel új korszakot nyitott a globális pénzügyi hidegháborúban.

Az OPEC-válság geopolitikai hatásai

Az Emírségek már nem egyszerűen „csak” több olajat akar exportálni, regionális pénzügyi, logisztikai és energetikai központtá próbál válni, miközben saját benchmarkot, kereskedelmi hálózatokat és geopolitikai mozgásteret épít Ázsiában. Az OPEC-ből való kilépés ennek a stratégiának az egyik lényeges állomása.

Nem az olaj fogyott el, a világ ért véget

A Hormuzi-szorosban zajló dráma maga a globalizált energiarendszer szétesése. A válság szétgyűrűzése világszintű átalakulást hordoz magában, és a sokk feldolgozásához már kevés az alkalmazkodás: újratervezésre és teljes energiaellátási átrendeződésre lesz szükség.