Stephen Miller kabinetfőnöki kinevezése arra utal, hogy Trump a következő két évben minden rendelkezésére álló végrehajtói eszközt bevethet a demokrata kongresszusi többséggel szemben. A régi-új ember nem egyszerűen egy ideológiai végrehajtó. Ő az amerikai politika Keyser Sözéje.
Kategória: Geopolitika
Brüsszeli diplomácia: sok bába közt elvész a béke
A héten tárgyalóasztalhoz ülnek az amerikaiak, az oroszok és az ukránok. Az Európai Unió megint kimarad az egyeztetésekből, mert még abban sem tudnak megállapodni a tagállamok, hogy ki képviselje őket. A helyzet több mint abszurd: miközben az EU az ukrajnai háború egyik legnagyobb finanszírozója, annak lezárásáról továbbra is mások tárgyalnak. Mire pedig eldöntik, ki legyen a kiválasztott, már szükség sem lesz rá.
Putyin és Trump üzlete: máris vége a dízelgésnek?
A Fehér Ház gazdasági szükségszerűségként próbálta eladni az orosz dízel amerikai importját, a megállapodás valódi jelentősége azonban geopolitikai volt: Trump ezzel kezdhette volna meg az Oroszország elleni szankciós rendszer lebontását. A kísérlet egyelőre kudarcba fulladni látszik, mivel az amerikai demokraták jogi és politikai ellenállása megbéníthatja az üzletet. Nem jó hír ez Trumpnak, nem jó az Egyesült Államoknak – és különösen nem jó a világpiacnak.
Mekkora lehet egy vesztes Trump dühe?
A republikánusok elbukták ugyan a félidős választást, de ettől még Trump marad az Egyesült Államok elnöke – minden jogkörével együtt. A vereség nem jelent hatalomvesztést. A demokraták számtalan módon tehetnek keresztbe innentől az elnöknek, de a külpolitika és külgazdaság irányítását nem vehetik át. Ez viszont már egyáltalán nem jó hír az európaiak számára.
Atom Ani kalandjai Washingtonban
Dióhéjban: Orbán Anita elutazott Washingtonba, hogy aláírja az Orbán Viktor által kezdeményezett együttműködési megállapodásokat. Nem ment egyszerűen, de ez nem az Orbánokon múlt. A vége teljes siker, mondja ezek után valaki, hogy nincs konszenzus Magyarországon.
Orbán, az esőcsináló
Paradox módon az Orbánt gyűlölő globalistáknak most tapsolniuk kellene: a volt kormányfő elméleti jelölése ugyanis pont arra utal, hogy Trump nem szétverni, inkább megmenteni akarja az ENSZ-t. De messze nem jelenlegi formájában. Kell egy esőcsináló.
El kellene már engedni a szankciókat
Értelmük semmi, Oroszországot nem kényszerítik térdre, megkerülésüknek pedig számtalan módja van. Trump ráadásul most bontja le az egész rendszert, innentől kezdve Európa már csak magát lövi lábon és egyéb kényes helyen minden egyes héttel, amit a szankciós rendszerbe kövesedve tölt.
A szankciók halála: az orosz dízel menti meg Trumpot
Trump feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután megállapodott Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. Az amerikai elnök az iráni háború miatt megugró energiaárakat fékezné a novemberi időközi választások előtt, a deal azonban Moszkva háborús bevételeit is jócskán növelni fogja. A szankciós politika leglátványosabb bukása már maga a végjáték?
Miért nem omlik össze még mindig Irán?
Irán évtizedek óta arra készül, hogy a nyugati pénzügyi és kereskedelmi rendszereket meg tudja kerülni. Oroszország, Kína és Pakisztán segítségével olyan alternatív útvonalakat épített ki, amelyek ugyan drágábbak és lassabbak, de életben tartják a gazdaságát. Éppen csak, de a rezsimnek ennyi is elég.
Cuki fegyverek: Trump kínai pandákat kap
Tombol a pandadiplomácia, Peking a legártalmatlanabbnak tűnő követeit küldi az Egyesült Államokba. Ez a legselymesebben adagolt politikai üzenet, az amerikai elnöknek innentől kezdve ehhez illőn kell viselkednie. Ha nem, repülnek a pandák vissza.
A nagy európai dízelpara
Ursula von der Leyen úgy rácsapott a pánikgombra, hogy Washingtonig hallatszik a vészcsengő. Egyébként teljesen jogosan: ha Trump azzal a gondolattal kacérkodik, hogy elzárja a dízelexportot, abba igen gyorsan belerokkanánk.
Trump és Zelenszkij: pattmosoly
Az amerikai elnök találkozói Zelenszkijjel egyre inkább hasonlítanak egy fáradt nagypapa és zsivány unokája vasárnapi húsleveses meetingjeire, semmint a domináns világhatalom és egy neki sok mindenben alárendelt állam vezetője közti eszmecserére.
92 milliárd ok Kanada és az EU násza mellett
Kanada és az Európai Unió már most is komoly üzletet bonyolít egymással, de a következő években ennél szorosabban is összebújhatnak. Az árukereskedelem máris 92,7 milliárd dollárt ért el, miközben Kanada drasztikusan igyekszik csökkenteni függőségét az amerikai piactól. Brüsszel így előre megfontolt, cuki nyereségvágyból a kapcsolat elmélyítésén gondolkodik.
ENSZ-válság: az önmagát felfaló bürokrataszörny
António Guterres egyre gyakrabban beszél a multilaterális rend válságáról, miközben az általa vezetett ENSZ a saját működésének fenntartására is alig képes. A szervezet mélyrepülése így éppen egy haldokló multilaterális intézményi modell tünete: bár univerzális szerepet követel magának, a tagállami jóindulat (volt) az egyetlen finanszírozási alapja.
Luke, én vagyok az, Donald
Réges-régen, egy Európai Unió nevű galaxisban a lázadók elhatározták, hogy saját űrflottát építenek. Aztán megjelent a washingtoni sötét oldal: Emmanuel Macron párizsi űrcsúcstalálkozójáról négy amerikai vállalat lépett vissza Trump nagyúr parancsára. Nincs közösködés. Európa saját űripari kapacitást és globális szabályozást akar, a Halálcsillagon viszont nem lelkesednek az ötletért. Egyre nagyobb a zavar a transzatlanti Erőben.
Trump egy kávét és 65 milliárd hordó olajat gurít le nyitásként
Az amerikai elnök vadnyugati stílusban pókerezik. Bárkit odaenged a kártyaasztalhoz, de míg egyeseknek elmondja az új játékszabályokat, másokat osztás helyett szó nélkül lelő. Az új partiban Kína az előbbi, Venezuela az utóbbi kategóriába tartozik.
Szankciós bukta: végül mindig a piac diktál
Washington előbb büntetővámmal, majd egy kereskedelmi alkuval próbálta rávenni Indiát, hogy mondjon le az orosz olajról. Újdelhi egy időre vissza is vett az import tempójából, de amikor a Hormuzi-szoros válsága veszélybe sodorta az ázsiai ellátást, újra Moszkva felé fordult, hogy aztán történelmi csúcsra pörgesse a vásárlást. Trump tiltásra épülő politikája éppen az első olajválságig tartott.
Amerika végtelen háborúi visszatértek
Ukrajna, Gáza, Irán és Jemen ugyanazt a problémát jelenti: az Egyesült Államok továbbra is nélkülözhetetlen a szövetségesei számára, de egyre kevésbé tudja meghatározni, hogyan vívják meg – és főként hogyan fejezzék be – a háborúikat.
Az adatközpontok geopolitikája
Az elmúlt években az adat az olajhoz hasonlítható súlyt szerzett a világgazdaságban, így a következő évtized stratégiai erőforrása már maga a számítási kapacitás és az ahhoz szükséges energia lesz. Az adatközpontok körül kibontakozó verseny ma már döntő tényező az energiabiztonság, a gazdasági szuverenitás és természetesen a mesterséges intelligencia jövője terén.
Amerika megint a rossz háborúban van
Trump iráni háborúja már Ázsiából is kezdi kiszorítani az amerikai katonai jelenlétet. A Pentagon a napokban kivonta az utolsó repülőgép-hordozóját a csendes-óceáni térségből, hogy a Perzsa-öbölnél váltson egy másikat. Ezzel egyetlen egy sem maradt arrafelé. Kína köszöni szépen.