Kanada és az Európai Unió már most is komoly üzletet bonyolít egymással, de a következő években ennél szorosabban is összebújhatnak. Az árukereskedelem máris 92,7 milliárd dollárt ért el, miközben Kanada drasztikusan igyekszik csökkenteni függőségét az amerikai piactól. Brüsszel így előre megfontolt, cuki nyereségvágyból a kapcsolat elmélyítésén gondolkodik.
Miközben Kanada és az Európai Unió politikai kapcsolatai új szintre léphetnek, a gazdasági együttműködés már most is jelentős. A két fél 2025-ben több mint 92 milliárd dollár értékben kereskedett egymással árukból. Nyomós érvek ezek egy nász mellett, amit Ursula von der Leyen „társult tagságnak” nevez, bármit jelentsen is a jelenleg nem létező jogi státusz.
Az Európai Bizottság adatai alapján a 2025-ös kereskedelmi forgalom 56,385 milliárd dollárnyi uniós és 36,310 milliárd dollárnyi kanadai exportból áll össze. Az uniós export legnagyobb kategóriája messze a gépipari termékeké volt: 14,572 milliárd dollárnyi értékben reptettek és úsztattak árukat, míg a második helyen a vegyipari termékek álltak 9,669 milliárd dollárral, majd a szállítóeszközök (alapvetően járművek) következtek 8,344 milliárddal. Ez a három kategória tehát együtt több mint 32,5 milliárd dollárt tett ki.
Visszafelé kicsit másképp fest a kép. Kanada legnagyobb exportkategóriája az EU felé 2025-ben a fosszilis energiahordozók és ásványi anyagok volt, összesen 7,904 milliárd dollár értékben. Ez több mint 2,2 milliárd dollárral haladta meg a második helyezett kanadai gépexportot, amit a vegyipari termékek követnek 5,139 milliárd dollár értékben.
Ki függ kitől?
Azért számolunk ennyire lelkesen, mert ez az a háttér, amellyel Kanada megpróbálja csökkenteni az Egyesült Államoktól való kereskedelmi függőségét. Tavaly az ország áruexportjának 71,7 százaléka oda irányult, szemben a 2024-es 75,9 százalékkal.
Eközben az USA-n kívüli országokba irányuló kanadai export 17,2 százalékkal nőtt.
Ez még mindig brutális amerikai függőséget jelent, de az új irány jól látható és mérhető – például az energiaexporton keresztül. Az Egyesült Államokon kívüli országokba irányuló kanadai energiaexport 22,3 százalékkal, 28,8 milliárd dollárra nőtt 2025-ben. A növekedésben Kína, Hongkong és Hollandia is szerepet játszott, miközben Németországba és Olaszországba is több energia érkezett Kanadából. Ez azt jelzi, hogy Kanada tényleg fénysebességgel diverzifikálja exportpiacait, egyben gyökeresen szakít azzal a kereskedelmi modellel, amelyben emberemlékezet óta Washington játszotta a főszerepet.
Az EU és Kanada közötti gazdasági kapcsolat ráadásul nem most kezdődött. A CETA, vagyis az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás 2017. szeptember 21-én lépett ideiglenesen hatályba. A megállapodás 2024-re a vámok 99 százalékát gyakorlatilag már eltörölte. Az Európai Bizottság összesítése szerint az EU és Kanada árukereskedelme 2016 és 2025 között 76 százalékkal nőtt, az EU Kanadába irányuló exportja ugyanezen időszakban 29,6 milliárd euróról 48,8 milliárdra emelkedett.
Ursula von der Leyen szeptember 16-án, az Európai Parlamentben elmondott 2026-os évértékelő beszédében azt mondta, hogy szeretné megnyitni az utat Kanada előtt, hogy az Európai Unió első társult tagja legyen. A probléma csupán annyi, hogy ilyen státusz jelenleg még nem létezik, és nem is tudjuk, pontosan mit jelent. (Majd a jogászok megoldják.) Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint a következő politikai egyeztetési lehetőség a 2026. október végi EU–Kanada csúcstalálkozó lesz, ahol már a konstrukció konkrét paramétereiről is tárgyalhatnak majd.
A javaslat esetében a hangsúly a politikai kifejezésen van. Von der Leyen az EU és Kanada közötti jövőbeni együttműködésben az intelligens gyártást, a technológiát, a védelmi ipart, az Északi-sarkvidéket, az energiát, a kritikus ásványi anyagokat, az akkumulátorokat, a mesterséges intelligenciát, a kvantumtechnológiát, a kiberbiztonságot és a gazdasági biztonságot is kiemelte – ez azonban már jócskán túlmutat egy kibővített kereskedelmi paktumon.
Kanadán keresztül az EU gyakorlatilag megvetné a lábát az amerikai kontinensen.
Nem véletlen, hogy Trump a szokásos dührohammal reagált a „társult tagság” ötletére, „ellenséges lépésként” értékelve a javaslatot és súlyos büntetővámokkal, sőt a kereskedelem leállításával fenyegette meg az EU-t, ha végrehajtják a tervet.
Pedig a számok alapján van mire építeni. Kanada olyan nyersanyagokkal és energiahordozókkal rendelkezik, amelyek Európának stratégiai jelentőségűek, miközben az EU olyan ipari, technológiai és feldolgozott termékeket tud kínálni, amelyekre a kanadai gazdaságnak van szüksége. A kapcsolat egyik fő pillére tehát a kritikus nyersanyagok és az energia lehet. Az Európai Bizottság már a CETA eredményei között is kiemelte, hogy 2017 és 2022 között a Kanadából érkező alapfémimport 143 százalékkal, a különböző ásványi anyagok importja 131 százalékkal, az energiaimport pedig 70 százalékkal nőtt.
Ha az ötletből tényleges intézményi csatlakozás születik, akkor az EU egy olyan országgal kerülhetne minden eddiginél szorosabb kapcsolatba, amely egyszerre energia- és nyersanyagforrás, fejlett ipari gazdaság, NATO-szövetséges, sarkvidéki hatalom és az Egyesült Államok közvetlen szomszédja.
Innentől kezdve már csak azt várjuk, Trumpnál mikor szakad el a cérna, és indít vámháborút az EU ellen, amiért Ursula von der Leyen a szomszéd szobába akar beköltözni.
***
