Én csupán kérdezem, Julija Mendel azonban állítja. A hölgy az ukrán elnök sajtófőnöke volt, és nagyon is sokan figyelnek arra, amit mond. Például a háborús PR és a valóság közötti üvöltő különbségről. És arról, hogy a gyilkolás vég nélküli folytatása valójában csak a nyugati országok érdeke, Ukrajnából azonban végül nem marad semmi, amit meg lehetne menteni.
Figyelemre méltó írást tett közzé a Spectacor oldalán Julija Mendel, Zelenszkij egykori sajtófőnöke, mostanában egyre élesebb szavú kritikusa. Cikkét ugyanis – egykori pozíciójából kiindulva – a háborús PR és az ukrajnai valóság összeütköztetésével kezdi – gyakorlatilag szakmai szempontból szögezve le azt, aminek észrevételéhez eddig sem kellett távcső. Mint írja, a nyár első felében Kijev új kommunikációs kampányt indított (ezt a nyugati sajtó szokásosan szolgai módon sikernarratívává formálta), amely újra és újra Ukrajna drónháborús győzelmi sorozatát, s így a végső diadalba vetett bizalmat mantrázta.
Aztán nem sokkal a júliusi NATO-csúcstalálkozó után, ahol nyilvánvalóan elhangzottak nyilvánosságnak nem szánt mondatok is, Kijev hirtelen az elfogórakéták hiányára kezdett panaszkodni, és egy várható téli humanitárius katasztrófáról beszélt az energiahálózatát ért súlyos orosz támadások miatt. Zelenszkij maga 300 Patriot rakétát kért Trumptól, ami eleve rendkívül kevésnek tűnik az orosz rakéták és drónrajok ellen,
az amerikai elnök ráadásul nem is tud (más kérdés, hogy nem is akar) rakétákat Ukrajnába küldeni, miután az iráni háború az amerikai hadsereg saját raktárkészleteit is kezdi lenullázni.
Augusztus végén az új (ki tudja, meddig) ukrán védelmi miniszter már 27 milliárd dolláros védelmi finanszírozási hiányra panaszkodott, a 2027-es európai hitel kifizetésének előrehozását, vagy az Ukrajnát eddig szűkmarkúan támogató országok pénztárcájának szélesre nyitását követelve.
„Tudok egy keveset a háborús PR-kampányról. Én voltam Zelenszkij elnök első sajtófőnöke. 2021-ben távoztam, de továbbra is szimpatizáltam az elnökkel és azzal, ahogyan az orosz invázió ellen küzdött. 2025-re azonban arra a következtetésre jutottam, hogy Ukrajna soha nem lesz képes katonailag megnyerni ezt a háborút. Az egyetlen megoldás a tárgyalásos béke” – írja Mendel.
Zelenszkij és Mendel kapcsolata egyébként végleg megromlott. Az immár az Egyesült Államokban élő hölgy az egyik legkeményebb kritikusa lett az ukrán rezsimnek, olyannyira, hogy az elnök személyesen szankcionálta a napokban: állami kitüntetéseitől és elismeréseitől megfosztotta, Ukrajnában lévő vagyonát befagyasztotta. A hivatalos indoklás szerint Mendel „dezinformációt és orosz propagandát” terjeszt, valamint támogatja „Oroszország Ukrajna elleni agresszióját”. A vádakat egy májusi Tucker Carlson műsorban elhangzottak váltották ki miatt robbantak ki: a 90 perces interjúban Zelenszkij egykori bizalmi munkatársa azt állította, hogy az ukrán küldöttség a 2022-es isztambuli tárgyalásokon kész volt elfogadni Oroszország követeléseit a háború befejezésére, ám azt a nyugati hatalmak (Boris Johnson akkori brit miniszterelnök személyében) megtiltották neki. Hab a tortán, hogy magát az elnököt korrupcióval és diktatórikus vezetéssel, nem mellesleg pedig drogfüggőséggel vádolta meg. Nem csoda, hogy viszonya Zelenszkijjel finoman szólva is fagyos.
Mendel ezúttal is arra mutat rá, hogy a jelenlegi ukrán rezsim alatt a béke esélyei csekélynek tűnnek. Június végén Zelenszkij egy 40 napos, nagy hatótávolságú dróntámadási csapássorozatot rendelt el mélységi oroszországi célpontok ellen, hogy Moszkvát a háború befejezésére kényszerítse. Az elnök célja elsősorban az volt, hogy az orosz polgárok is lássák a háború mindennapjainak borzalmait, a terv azonban ismét kontraproduktívvá vált. Putyint csak feldühítette a támadássorozat, a helyzetet pedig azonnal eszkalálta a vég nélküli rakéta- és dróntámadásokkal, ezzel pedig egy közelgő béketárgyalás esélye végképp elúszni látszik.
Neked a Nyugat mondja meg, hogy ki vagy
Az egykori sajtófőnök szerint a 2022-es ukrán hősiesség már rég a múlté. Kijev háborús politikája immár a folyamatos mozgósításból és a legfelszínesebb PR-kommunikációból áll, középpontjában üres szlogenekkel és hamis erkölcsi pózokkal.
Még nagyobb problémát okoznak a nyugati „elvárások”. Az egykori dicsőítés és bátorítás mára a donorországok részéről a háború vég nélküli folytatására való felszólítássá, egyben elviselhetetlen teherré vált. Mint írja:
„A Nyugat inkább Oroszország meggyengítését, semmint Ukrajna megmentését tartja szem előtt. Veszteségeinket elfogadható árnak tekintik ezért.”
Bár a nemzethalál szót nem írja le, gyakorlatilag arról beszél: Ukrajna a Szovjetuniótól való függetlenségének kikiáltása óta eltelt 35 évben lakosságának több mint felét elvesztette. A demográfiai mélyrepülés Oroszország agressziója óta csak súlyosbodott. A legjózanabb becslések szerint mintegy 20-25 millió ember maradt a Kijev által még mindig ellenőrzött területen. Ebből 13-15 millió ember nyugdíjas, vagy egyéb módon él az állami szociális juttatásokból. A gazdaság romokban. Ukrajna mára teljes mértékben a nyugati segélyektől függ, amelyeket egyre szűkmarkúbban mérnek. Az ország újjáépítésére szánt pénzt a háború emészti fel. Az államadósság már tavaly meghaladta a GDP 110 százalékát.
Oroszországnak ezzel szemben nincs szüksége donorországokra, és a kijevihez hasonló nagyságrendű kölcsönöket sem kellett felvennie a háború folytatásához. Sőt: az Európai Uniós tagállamok a jól működő energiaüzletek eredményeképpen több mint 235 milliárd dollárt fizettek Moszkvának.
Éppen azok, akik egyébként 21 szankciós csomagot hirdettek meg ellene.
Ukrajna nap mint nap egyre több embert veszít. A halálozási ráta négyszerese a születésinek. Mendel a második világháború utáni Finnország példáját hozza fel: bár területeket veszített, sikerült megmentenie jövőjét. Ukrajna – írja – továbbra is válhatna határvonallá a Nyugat és Oroszország között: felfegyverkezve, de gyarapodva. Zelenszkij és a Nyugat jelenlegi stratégiája azonban inkább Afganisztán példáját idézik.
Az Egyesült Államok és szövetségesei 20 évet és ezermilliárd dollárokat öltek a konfliktusba, hogy a végén, egy korrupció uralta átmenetei időszak után tálcán kínálják fel a tálib rendszer elleni háború lezárását – a táliboknak.
Végül Mendel rámutat: a háború kirobbanásának fő oka Ukrajna NATO-csatlakozási szándéka volt. Erről azonban manapság már senki nem beszél, annyira okafogyottá vált. A területeit nem hogy nem tudja visszaszerezni, de folyamatosan veszít a még meglévőkből is. (A Krím visszafoglalása pláne szóba sem kerül.) Ha pedig a cél (mint azt Kijev annyiszor hangoztatja) a demokrácia védelme volt, a háború már ezt a szándékot is visszájára fordította. A szólásszabadságot jelentősen korlátozták, az intézmények korrumpálódtak, az alapvető politikai jogokat felfüggesztették, az alkotmány csupán egy semmitmondó dokumentummá vált, a politikai ellenfeleket elüldözték, szankcionálták és börtönnel vagy frontszolgálattal fenyegetik.
Az ukrajnai háború jelenleg csak egy korrupt és szűk elit zsebeit tömi tele, miközben maga az ország elpusztul – fejezi be gondolatmenetét a Spectacoron megjelent írás. Ukrajna továbbra is választhatja a finn utat: megtarthatja, amit meg lehet tartani, helyreállíthatja a gazdaságot, és olyan körülményeket biztosíthat, amely méltó az emberi élethez és az ukrán néphez. A másik út vége látható: nap mint nap egyre több terület és ember elvesztése. Velük együtt a béke esélye és Ukrajna jövője is megsemmisül.
***
