A Fehér Ház gazdasági szükségszerűségként próbálta eladni az orosz dízel amerikai importját, a megállapodás valódi jelentősége azonban geopolitikai volt: Trump ezzel kezdhette volna meg az Oroszország elleni szankciós rendszer lebontását. A kísérlet egyelőre kudarcba fulladni látszik, mivel az amerikai demokraták jogi és politikai ellenállása megbéníthatja az üzletet. Nem jó hír ez Trumpnak, nem jó az Egyesült Államoknak – és különösen nem jó a világpiacnak.
Kategória: Világgazdaság
El kellene már engedni a szankciókat
Értelmük semmi, Oroszországot nem kényszerítik térdre, megkerülésüknek pedig számtalan módja van. Trump ráadásul most bontja le az egész rendszert, innentől kezdve Európa már csak magát lövi lábon és egyéb kényes helyen minden egyes héttel, amit a szankciós rendszerbe kövesedve tölt.
A szankciók halála: az orosz dízel menti meg Trumpot
Trump feloldotta az orosz dízelre vonatkozó szankciókat, miután megállapodott Putyinnal az üzemanyag világpiaci értékesítéséről. Az amerikai elnök az iráni háború miatt megugró energiaárakat fékezné a novemberi időközi választások előtt, a deal azonban Moszkva háborús bevételeit is jócskán növelni fogja. A szankciós politika leglátványosabb bukása már maga a végjáték?
A nagy európai dízelpara
Ursula von der Leyen úgy rácsapott a pánikgombra, hogy Washingtonig hallatszik a vészcsengő. Egyébként teljesen jogosan: ha Trump azzal a gondolattal kacérkodik, hogy elzárja a dízelexportot, abba igen gyorsan belerokkanánk.
Trump durciháborúzik, Kína csak egy kávét kér
A 21. század legfontosabb gazdasági és technológiai versenye zajlik az Egyesült Államok és Kína között, de Washington valamiért pont Kanadát kóstolgatja egy egyre keményebb kereskedelmi háborúban. A tárgyalások összeomlottak, a vámok kölcsönösen emelkednek, Ottawa életbe léptette a megtorló intézkedéseket, a miniszterelnök megint az EU-hoz akar csatlakozni, az amerikai főnök pedig piaci kitiltásokkal fenyegetőzik. Mi a fenét csinál Trump és mit Carney? Éppen az ellenkezőjét teszik annak, amit a két ország érdeke megkövetelne.
Lehet még fokozni az üzemanyagválságot
Az iráni blokád alatt álló Hormuzi-szoros után a húszik tesznek róla, hogy a Vörös-tenger déli kapujánál is káoszba fulladjon a kereskedelem. Pláne úgy, hogy Szaúd-Arábia leállította a szárazföldi olajvezetékét is. Washington egyelőre hírszerzési támogatással segíti Rijádot, de ha az olajár tovább emelkedik, egyre nehezebb lesz megindokolni, miért nem lép katonailag is. Trump élete egyik legnehezebb döntése előtt áll: mennyit ér hazavágni a globális energiapiacot?
Állami gigászok és olajbirodalmak: így néz ki a világ Amerika nélkül
Amerikán kívül is elképesztő pénzek mozognak: a világ legnagyobb vállalatai közül több akkora bevételt termel, amely egy közepes ország gazdaságával vetekszik. A lista élén egy kínai állami óriás áll, amely egyetlen év alatt 555 milliárd dolláros bevételt hozott össze.
Hol ér a legtöbbet a minimálbér?
Európai fölényt mutat a minimálbérek vásárlóerővel korrigált világranglistája: a top 10-ben nyolc hely a kontinens országaié. Svájc vezet 3804 dollárral, Németország, Nagy-Britannia és Hollandia pedig egyaránt 2900 dollár körüli értékkel követi. AZ USA csak a huszonötödik, és kapaszkodj: Magyarország két hellyel feljebb áll nála a tabellán. A lista ugyan kicsit becsapós, na de na.
Szankciós bukta: végül mindig a piac diktál
Washington előbb büntetővámmal, majd egy kereskedelmi alkuval próbálta rávenni Indiát, hogy mondjon le az orosz olajról. Újdelhi egy időre vissza is vett az import tempójából, de amikor a Hormuzi-szoros válsága veszélybe sodorta az ázsiai ellátást, újra Moszkva felé fordult, hogy aztán történelmi csúcsra pörgesse a vásárlást. Trump tiltásra épülő politikája éppen az első olajválságig tartott.
Vérengzés a szomszédban
Az amerikai elnök újabb vámcsapása ezúttal az Egyesült Államok egyik legnagyobb gazdasági partnerét, Kanadát kényszerítette kereskedelmi háborúba. Washington 50 százalékos vámot vetett ki mintegy 20 milliárd dollárnyi kanadai termékre, Mark Carney miniszterelnök válaszul ugyanekkora értékű amerikai importot sújt bosszúvámokkal. Az észak-amerikai kereskedelmi rendszer haldoklik.
A hormuzi válság legdurvább része az, amit nem látunk
A Hormuzi-szoroson a háború előtti napi 18 millió hordó helyett augusztusban már csak mintegy 2 milliónyi olaj és finomított termék halad át. Ennél azonban van egy nagyobb probléma: maguk a kereskedők sem tudják pontosan, mennyi olaj jut ki a térségből. A piac emiatt is kezdte tartósan beárazni a jelenlegi helyzetet, ami nem jó, de nem is tragikus. Már akinek.
Európa legbetegebb embere
Németország ipara minden válság után alacsonyabb növekedési pályára kerül. A korábbi exportkirályság recseg-ropog, az energiaárak nem tudnak lenyugodni, a szabályozás és a bürokrácia pokollá teszi a vállalatok működését, Kína pedig alázatos vevőből mindent legyaluló exportnagyhatalommá vált. Ahogy a dolgok állnak, a stagnálás lenne az új normális.
Kína ipart épített, Európa falakat
Európa nem akar kereskedelmi háborút Kínával, de egyre több eszközt készít elő arra az esetre, ha mégis kitörne. A kontinens ipara több stratégiai ágazatban is kezd kellemetlenül függővé válni attól az országtól, amelynek a termékeivel versenyezni próbál. Kína viszont nem vár arra, hogy az EU összeszedje magát.
A nyersanyagok geopolitikája
Ki birtokolja azokat az ásványi erőforrásokat, amelyekre a globális energiaátmenet, az ipari termelés és a modern technológiák épülnek? A válasz unalomig ismert: elsősorban Kína.
Irán túszul ejti a világgazdaságot
Irán folytatja diplomáciai elrettentését: immár egyenesen Washington öbölbeli szövetségeseit fenyegeti nyíltan megtorlással. Ha újabb amerikai csapások érik az iráni infrastruktúrát, célkeresztjébe kerülnek a térség olajmezői, finomítói, villamosenergia-hálózatai és vízellátó rendszerei. Vagyis olyan gazdasági kockázatot teremt, amely még Trumpot is tárgyalóasztalhoz kényszerítheti.
Az olajhorror leghangosabb sikolya
A Hormuzi-szoros lezárása nem egyformán sújtotta a délkelet-ázsiai országokat. Bár a nemzetközi figyelem Indonézia összeroppanó valutájára összpontosult, a legsúlyosabb gazdasági és társadalmi következményeket a Fülöp-szigetek szenvedte el.
A világ adósságtérképe 2026-ban
Az államadósság önmagában nem mondja meg, hogy egy ország pénzügyileg mennyire sebezhető. Japán például a 204 százalékos GDP-arányos adóssága ellenére stabilabb helyzetben lehet, mint számos kisebb állam, viszont Olaszország vagy Franciaország nemigen találja az egyensúlyt a növekedés, a jóléti kiadások és a költségvetési fegyelem között.
Energiaháború: Európa új kockázati rendszere
Az Európai Unió végleg le akarja zárni az orosz energiahordozók korszakát, de ezzel nem szabadul meg a függőségtől, csupán átrendezi azt. A leválás ára egy összetettebb, kiszámíthatatlanabb energiarendszer a geopolitika, a piac és a belső kohézió együttes kockázati tényezőjével együtt.
Hordók a jövőnek: miért halmozza fel Kína az olajat?
A világ olajpiaca gyanakodva figyeli Kínát: a második negyedévben a globális készletfelhalmozás 90 százalékáért a keleti óriás felelt. Egyelőre csak találgatni lehet, miért csinálja ezt Peking – és hogy meddig folytatja.