Az amerikai Szenátus elsöprő többséggel támogatott egy törvényjavaslatot, amely példátlan jogkört adna Trumpnak az orosz energiahordozók vásárlóinak megbüntetésére. A jogszabály lehetővé tenné, hogy az elnök saját belátása szerint vesse be a vámokat geopolitikai nyomásgyakorlásra, elsősorban Kínával és Indiával szemben. Vagyis nem fogja.
Az amerikai Szenátus újabb fontos lépést tett afelé, hogy Donald Trump kezébe minden eddiginél erősebb gazdasági nyomásgyakorló eszköz kerüljön Oroszországgal és annak legfontosabb kereskedelmi partnereivel szemben. A 86–12 arányú szavazás ugyan még nem jelenti a törvény elfogadását, de egyértelműen mutatja, hogy ritka kétpárti támogatás alakult ki a kezdeményezés mögött. A törvénytervezet első olvasatra szimpla szankciós jogszabálynak tűnik, valójában azonban egy elnöki felhatalmazás.A hangsúly a „felhatalmazás” szóé, ugyanis nem kötelező érvényű büntetőintézkedéseket ír elő, hanem széles mérlegelési jogkört biztosít az amerikai elnök számára.
Nagy különbség.
A törvény felhatalmazná Donald Trumpot arra, hogy saját döntése alapján akár 500 százalékos vámot vezessen be az Egyesült Államokba érkező orosz termékekre. Ennél is jelentősebb, hogy további 100 százalékos büntetővámot vámot vethetne ki azokra az országokra, amelyek az orosz kőolaj vagy földgáz öt legnagyobb vásárlói közé tartoznak, illetve amelyek segítik Moszkvát a nyugati szankciók megkerülésében.
Ez a gyakorlatban elsősorban Kínát és Indiát érintheti, amelyek továbbra is az orosz energiaexport legfontosabb piacai. Moszkva 2022 óta nagyrészt átirányította energiakereskedelmi útvonalait Európából Ázsiába. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és több piaci elemzés szerint az orosz tengeri olajexport döntő része kínai és indiai finomítókhoz kerül, miközben a földgázexportban is egyre nagyobb szerepet kap Ázsia.
Olajra lépve
Itt kap szerepet a kiskapu: Trump ugyanis nem köteles automatikusan alkalmazni a büntetővámokat. Ellenkezőleg: politikai, gazdasági vagy diplomáciai megfontolások alapján bármikor dönthet úgy, hogy egy adott ország mentesül a szankciók alól. Vagyis a törvény lényegében nem elveszi, hanem megerősíti az elnök kereskedelempolitikai mozgásterét.
Ez jól illeszkedik Trump elmúlt másfél évének politikájába: többször is használta a vámokat, illetve vámfenyegetéseket „tárgyalási fegyverként”, majd azok egy részét később visszavonta vagy felfüggesztette, amikor sikerült kedvezőbb pozíciót kialkudnia külföldi partnereinél. Jó példa erre India esete: Trump korábban 25 százalékos vámot vetett ki az indiai árukra az orosz energiaimport miatt, majd később, amikor sikerült tető alá hozni egy szélesebb amerikai–indiai kereskedelmi megállapodást, nemes egyszerűséggel visszavonta azt. Kína pedig eddig is kimaradt a büntetőintézkedésekből, mert Washington igyekezett elkerülni egy újabb teljes körű kereskedelmi konfliktust és vámháborút Pekinggel. Nem valószínű, hogy az amerikai elnök éppen az új felhatalmazás birtokában kezdi majd újra a gazdasági konfliktust.
A törvény rugalmassága azonban lehetővé teszi, hogy Washington országonként eltérő elbírálást alkalmazzon, vagyis az intézkedések inkább ismét diplomáciai nyomásgyakorló eszközként működnek majd, semmint valós szankciókként.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Fehér Ház