Trump iráni háborúja már Ázsiából is kezdi kiszorítani az amerikai katonai jelenlétet. A Pentagon a napokban kivonta az utolsó repülőgép-hordozóját a csendes-óceáni térségből, hogy a Perzsa-öbölnél váltson egy másikat. Ezzel egyetlen egy sem maradt arrafelé. Kína köszöni szépen.
Címke: Trump 2.0
A vámok istene új pörölyt kap
Az ember, aki kéjes élvezettel és 5 f-fel ejti ki a tariff szót, új lehetőségek előtt áll. Az amerikai törvényhozás újabb eszközt ad Trump kezébe az orosz energiaimportot fenntartó országok megbüntetésére. Csakhogy a 100 százalékos vám kivetési lehetőségét tartalmazó tervezet annyira tágan értelmezhető, hogy az elnök bármire használhatja. A kedvencére, gazdasági, kereskedelmi, diplomáciai zsarolásra is.
Trump arca és az iráni banánhéj
Az amerikai benzinárak magasak, az elnök népszerűsége alacsony. Nem a legjobb kilátások a félidős választások előtt, pláne úgy, hogy Trump csak rosszul tud kijönni az iráni balhéból.
Miért nem tud Amerika kiszállni a háborúkból?
Vietnam, Irak, Afganisztán. Három különböző konfliktus, három különböző korszak, mégis ugyanaz a forgatókönyv: egy gyorsnak ígért beavatkozásból egy-két évtizedes konfliktus lesz. Miért? Mert az amerikai intézményrendszer politikailag biztonságosabbá teszi egy kudarcba fulladt háború folytatását, mint annak lezárását.
Csapdában az Öböl-államok
Az iráni háború alapjaiban kérdőjelezte meg azt a biztonsági modellt, amelyre a Perzsa-öböl monarchiái az elmúlt évtizedek gazdasági felemelkedését építették. Bár az Egyesült Államok a térség első számú katonai partnere, Rijád, Abu-Dzabi és Doha ma már kevésbé akarja kizárólag Washingtonra bízni a jövőjét – ahogyan a másik oldal, Kína sem opció számukra.
Trump nem fogja megütni Oroszországot
Az amerikai Szenátus elsöprő többséggel támogatott egy törvényjavaslatot, amely példátlan jogkört adna Trumpnak az orosz energiahordozók vásárlóinak megbüntetésére. A jogszabály lehetővé tenné, hogy az elnök saját belátása szerint vesse be a vámokat geopolitikai nyomásgyakorlásra, elsősorban Kínával és Indiával szemben. Vagyis nem fogja.
A Pax Americana koporsójánál
Nyolcvan évvel a második világháború után az Egyesült Államok már nem ugyanaz a megkérdőjelezhetetlen globális hegemón, mint amely a Pax Americana rendszerét felépítette. Hanyatlása sikerének a mellékhatása: a világrend, amelyet létrehozott, végül olyan riválisokat nevelt ki, amelyek ma már vele egyenrangú szereplőként lépnek fel.
Havanna utolsó nyara
Több mint száz évvel Kuba függetlenségének kikiáltása után a szigetország ismét ugyanazzal a dilemmával találja szemben magát, mint 1902-ben: hogyan őrizheti meg a szuverenitását egy olyan helyzetben, amikor a gazdasági túlélése éppen attól a hatalomtól függ, amely a legerősebb nyomást gyakorolja rá? Trump új Kuba-politikája hidegháború utáni hidegháborút teremt.
Világrend két gravitációs ponttal
A globális rendszer a jelek szerint nem szélesedik, hanem szűkül: a középhatalmak mozgástere látszólag nőtt a hidegháború után, valójában csupán egy átmeneti gazdasági és geopolitikai lehetőséget használtak ki. Az Egyesült Államok és Kína közben ugyanazon rendszer feletti ellenőrzés jogáért verseng, ami előbb-utóbb minden köztes szereplőt választási kényszerbe hozhat.
NATO: egy összeomlás anatómiája
Nem Oroszország, nem Kína, inkább saját, egyre nehezebben értelmezhető rendszere sodorta válságba a NATO-t. Az amerikai–európai viszony látványos romlása, az iráni háború körüli konfliktus és a pénzügyi viták a legrosszabb lehetőséget, a szövetség megsemmisülését vetítik előre.
Háború a Pentagonért
A hagyományos amerikai fegyvergyártók eleve dominálják a globális piacot, az ukrajnai háború óta bekövetkezett fegyverkezési robbanás pedig minden eddiginél nagyobb bevételt termel a vállalatoknak. A háttérben azonban ugrásra készen várnak a fiatal trónkövetelő techcégek, amelyek most már nemcsak egy szeletet akarnak a tortából, hanem az egész tortát. Kitört a háború a Pentagon 1000 milliárdos költségvetéséért.