Adóemelések, a rezsitámogatás visszavágása, a nyugdíjrendszer átalakítása – az IMF magyarországi ajánlásai alaposan átírhatják a gazdaságpolitika prioritásait. Hitelről egyelőre talán nincs szó, a javaslatok mégis kísértetiesen emlékeztetnek a régi receptre.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a globális pénzügyi rendszer egyik legfontosabb válságkezelő intézménye. Akkor lép ki a fényre, amikor egy ország nem tud megfelelő feltételekkel finanszírozáshoz jutni a piacokról, devizatartalékai megcsappannak, fizetési mérlege pedig a fenntarthatatlan kategóriába kerül. A Valutaalap ilyenkor jelentős forrásokat biztosíthat, ám a hitelhez rendszerint agresszív gazdaságpolitikai vállalásokat követel: a kormányoknak költségvetési irányváltást, „adóreformokat”, a támogatási és szociális rendszer átalakítását és más strukturális változtatásokat kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy a „nyomorhitelként” is emlegetett pénz becsorogjon a kasszájukba.
Aki egyszer is önként kéri az IMF gazdasági kényszerzubbonyát, annak nagyon nehéz belátható időn belül kibújni belőle.
A problémát az okozza, hogy a kölcsönt a kormányok végül mindig az adófizetőkön verik le. Ha a költségvetési hiány csökkentését elsősorban a közkiadások visszafogásával, a támogatások leépítésével vagy a nyugdíjrendszer átalakításával érik el, annak terhei egyformán érintenek mindenkit. Ráadásul, ha a kiigazítás túl gyors, az csak felgyorsítja a gazdasági hanyatlást:
a gyengülő kereslet csökkenti a vállalkozások bevételeit, visszafogja a beruházásokat, és tovább nehezítheti a költségvetés helyzetét.
Ez az IMF bőkezűségének legnagyobb paradoxona: a hitel a pénzügyi összeomlás elkerülését szolgálja, miközben a hozzá kapcsolódó intézkedések (rövid távon mindenképpen) ráerősítenek a társadalmi és gazdasági feszültségekre. Márpedig, ha a Valutaalap kölcsönt ad, onnantól gyakorlatilag ő határozza meg, hogy egy kormány milyen eszközökkel kezelheti a gazdasági problémákat, és mely társadalmi csoportok viselik annak terheit. Sakk és matt.
Don’t cry for me…
Az IMF hitelezési politikájának egyik kiemelkedően intő példája Argentína. Az ország 2018-ban rekordméretű, eredetileg 50 milliárd dolláros készenléti hitelmegállapodást írt alá, amelyet még abban az évben 57 milliárd dollárra emeltek. A program célja a piaci bizalom helyreállítása, a pénzügyi egyensúly javítása és az infláció letörése volt.
A terv azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a tőkekiáramlás folytatódott, a peso leértékelődött, az infláció pedig (egy év alatt 54 százalékra ugorva) tovább növelte a lakosság terheit.
Az IMF saját utólagos értékelése szerint a program nem teljesítette a pénzügyi stabilitás és a gazdasági növekedés helyreállítására kitűzött célokat. A tizenkét tervezett felülvizsgálatból mindössze négyre került sor, a megállapodást pedig 2020-ban inkább törölték. A Valutaalap rámutatott:
a program létrehozásában túlzottan optimista feltételezések is szerepet játszottak, és nem vették kellően figyelembe az ország mélyen gyökerező szerkezeti problémáit.
Micsoda önkritika. Arra mindenesetre jó volt, hogy rámutasson: még az IMF történetének egyik legnagyobb mentőcsomagja sem garantálja a sikeres kilábalást. Argentína mindenesetre így is rekorder: jelenleg 56,8 milliárd dolláros fennálló hiteltartozással rendelkezik a Nemzetközi Valutaalap felé. Az összeg egyébként az ország GDP-jének 8,2 százalékát teszi ki, ezzel egymaga birtokolja az IMF teljes globális hitelállományának körülbelül 34 százalékát, tartozása pedig több mint négyszerese a rangsorban második helyen álló Ukrajnáénak – annak „mindössze” 14,4 milliárd dolláros restanciája van.
Kijev idén februárban újabb (négy évre szóló), 8,1 milliárd dolláros IMF-hitelmegállapodást kapott, amelyből 1,5 milliárd dollárt azonnal folyósíthattak is. A program a háború miatt folyamatosan összeomlóban lévő állami költségvetés finanszírozását és a további nemzetközi támogatások mozgósítását szolgálja. A hitelért cserébe Kijev többek között az adórendszer „hatékonyabbá tételét”, az adóelkerülés visszaszorítását, a korrupcióellenes intézkedések erősítését és az energiapiac reformját vállalta. A vállalások teljesítése azonban korántsem megy zökkenőmentesen. Az IMF becslése szerint Ukrajna 2026–2029 közötti külső finanszírozási hiánya elérheti a 136,5 milliárd dollárt.
Magyarország: vissza a jövőbe?
A 2008-as globális pénzügyi válság idején a magyar állam finanszírozási helyzete katasztrofálissá vált: emelkedtek a kötvényhozamok, romlott a piaci likviditás, rohamosan gyengült a forint, az állam külső finanszírozási kockázatai pedig ugrásszerűen növekedtek. Az IMF 2008 novemberében hagyott jóvá egy 12,3 milliárd eurós készenléti megállapodást. Az Európai Unió további 6,5 milliárd, a Világbank pedig 1 milliárd eurós támogatással járult hozzá a teljes, 20 milliárd eurós pénzügyi csomaghoz.
A hitelkeret teljes összegét Magyarország szerencsére nem használta fel. 2008–2009-ben összesen mintegy 11,6 milliárd dollár értékű hitelt hívott le: cserébe a megállapodásban jelentős, a GDP 2,5 százalékának megfelelő „strukturális költségvetési alkalmazkodás” szerepelt, elsősorban kiadási intézkedésekkel.
Vagyis onnantól kezdve az IMF diktálta a magyar gazdaságpolitikát.
A fordulat 2013-ban következett be. Augusztus 12-én Magyarország előtörlesztette a fennmaradó mintegy 2,85 milliárd dollár értékű tartozást, ezzel teljes egészében visszafizetve a már lehívott IMF-hitelt. Az Orbán-kormány indoklása szerint az ország piaci finanszírozási helyzete javult, ezért már nem volt szüksége a Valutaalap forrásaira – ahogyan feltételeire sem.
És most nagy levegő. Mit keresett az IMF már megint Magyarországon?
A Nemzetközi Valutaalap delegációja 2026. szeptember 23. és október 6. között tartózkodott Magyarországon – elvileg a szokásos, IV. cikkely szerinti konzultáció miatt – ez a cikkely kötelező, rendszeres gazdasági átvilágítást és látogatással egybekötött ellenőrzést ír elő a tagországok számára.
Ez önmagában valóban nem hiteltárgyalás. A látogatás eredményeképpen az IMF egy zárónyilatkozatban különböző ajánlásokat fogalmazott meg. Hogy ezek éppen egybecsengenek a jelenlegi magyar kormány eddig bejelentett és kiszivárgott terveivel, bizonyára nem a véletlen műve. Az ajánlások több olyan területet is érintenek, amelyek közvetlenül és negatívan befolyásolják a magyar háztartások jövedelmét és kiadásait.
alapból több olyan területet érintenek, amely közvetlenül és negatívan befolyásolják a magyar háztartások jövedelmét és kiadásait.
Szerepel benne a személyi jövedelemadó progresszívebbé tétele, a magasabb tőkejövedelem-adóztatás, a társasági adó emelése, valamint bizonyos áfakedvezmények szűkítése. De ott van fehéren-feketén a rezsitámogatás csökkentésére tett javaslat, az árrésstopok eltörlése, és a célzottabb szociális támogatási rendszer kialakítása. „A „nyugdíjreformra” vonatkozó ajánlások a nyugdíjkorhatár emelésére, a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségének kivezetésére vagy korlátozására, valamint a nyugdíjrendszer kiadásainak átalakítására utalnak. Ez utóbbi a 13. havi nyugdíj korlátozását, hosszabb távon akár megszüntetését is jelentheti. De ott van a dokumentumban a támogatott vállalati hitelek és a jelzáloghitel-támogatások fokozatos kivezetése, a kamatstop megszüntetése is.
Az IMF a 2026-os költségvetési hiányt a GDP 7–7,5 százalékára becsülte, és olyan intézkedéscsomagot javasolt, amellyel a deficit 2027-re 5 százalék körüli vagy az alatti lehetne.
Mit tesz az ég, a kormány által jövőre becélzott hiány 4,9 százalék.
Ezek persze nem egy új hitelszerződés feltételei, hanem az IMF nyilvános szakpolitikai ajánlásai. A magyar kormány nem köteles automatikusan végrehajtani őket – mégis éppen azt teszi.
Az IMF ártatlannak tűnő budapesti látogatása így nem véletlenül robbantott ki botrányt. Bár a Pénzügyminisztérium cáfolta, hogy állami hitelfelvétel szerepelne a napirenden, az eddig megismert információk alapján nem lehet biztosan tudni, hogy a kormány fontolgatja-e egy újabb IMF-hitel felvételét. Az ugyanakkor egyre kevésbé kérdéses, hogy akar-e változtatni azokon a támogatási és egyéb rendszereken, amelyeket a Valutaalap a leginkább kifogásol – és milyen társadalmi válság árán teszi meg azt.
***
Kapcsolódó: