A Big Beautiful Boss népszerűségi mutatója 33 százalékon áll. Nagyon kevés ahhoz képest, hogy nyakán vannak a félidős választások. A szavazópolgárok az inflációt, a megélhetési költség emelkedését, vagyis az iráni háborút készülnek megbosszulni.
A Reuters/Ipsos friss felmérése szerint az amerikai elnök támogatottsága 33 százalékra zuhant, miközben a megkérdezettek 64 százaléka elégedetlen azzal, ahogyan az Egyesült Államokat vezeti.
Ez Trump második ciklusának eddigi mélypontja, egyben megegyezik azzal a 33 százalékos szinttel, amelyet első elnöksége idején, 2017 decemberében ért el. Bár az elnök egyébként is mindent elkövet, hogy különböző társadalmi csoportokat magára haragítson, finoman szólva is megkérdőjelezhető vezetési stílusával pedig botrányt botrányra halmoz, a közvélemény-kutatás eredménye valójában egyetlen, jól behatárolható origóból, az iráni háborúból indul ki.
A konfliktus ugyanis kezd bemászni az amerikaiak pénztárcájába, amit arrafelé is igen nehezen tolerálnak.
A közel-keleti amerikai fegyveres beavatkozás a jelek szerint átcsap egy végtelen háborúba, az olajpiac káoszba zuhan a Hormuzi-szoros lezárása miatt, az üzemanyag ára pedig már az Egyesült Államokban is meglódult, magával rántva az inflációs mutatókat. A szavazók még emlékeznek azokra az ígéretekre, amikre Trump az egész kampányát építette: a megélhetési válság felszámolását, az infláció letörését, valamint (egyik leghangsúlyosabb pontként) az amerikai „végtelen” fegyveres szerepvállalások számának drasztikus csökkentését és az elhúzódónak ígérkező háborúk elkerülését.
A Perzsa-öböl összeomlásának köszönhetően néhány hónappal a félidős választások előtt egyik sem jött össze.
A Reuters/Ipsos felmérése szerint az amerikaiak 80 százalékának nincsenek illúziói a konfliktus befejezésével kapcsolatban sem: ekkora arányban vélik úgy, hogy az Egyesült Államok iráni szerepvállalása valóban egy újabb végtelen háború kezdete. Meglepőbb, hogy még a republikánus szavazók sem hisznek Trump nyugtatásának: míg a demokratáknál 87 százalék legyint az elnök gyors lezárásról szóló szavaira, náluk 71 százalék az arány.
Mivel Irán a lehető legrosszabb forgatókönyvet kényszeríti rá Washingtonra, a háború valóban nem úgy alakult, ahogyan Trump eltervezte. A teheráni gazdasági zsarolási stratégiának, a Hormuzi-szoros körüli egyre tartósabbnak ígérkező bizonytalanságnak és az olajkereskedelmi összeomlásnak köszönhetően a konfliktus saját, negatív gazdasági életet kezdett élni. És minél tovább tart, annál nehezebb a következményeit távol tartani az amerikai közvéleménytől.
Amerika megint a rossz háborúban van
Trump iráni háborúja már Ázsiából is kezdi kiszorítani az amerikai katonai jelenlétet. A Pentagon a napokban kivonta az utolsó repülőgép-hordozóját a csendes-óceáni térségből, hogy a Perzsa-öbölnél váltson egy másikat. Ezzel egyetlen egy sem maradt arrafelé. Kína köszöni szépen.
Borítékolható bukta?
A legnagyobb probléma az üzemanyag. Trump a napokban már arra kérte az amerikaiakat, hogy nyeljék le a békát, és fogadják el, ha „egy picivel” többet kell fizetniük a benzinért, mert szerinte ez az ára annak, hogy Iránra továbbra is nyomást tudjanak gyakorolni, és az „ne jusson atomfegyverhez”.
Az elnök számára fokozottan rideg valóság azonban az, hogy az amerikai átlagválasztót csak akkor érdekli a washingtoni külpolitika, ha amiatt már a bankkártyája is könnyezni kezd.
A benzinár pláne nem egy geopolitikai nemes ügy a szemében. Azonnal érzékelhető kiadás, amely ráadásul tovagyűrűzik a szállítási díjakba, az élelmiszerárakba és általában a megélhetési költségekbe.
Ez az oka annak, hogy az iráni háború most már a republikánus párt választási stratégiáját is veszélyezteti. A november 3-i kongresszusi és szenátusi választások előtt gyakorlatilag az lett volna az egyetlen feladata, hogy megőrizze gazdasági hitelességét. Ez hosszú időn keresztül sikerült is, a közvélemény-kutatások szerint azonban a múlt idő nagyon is indokolt: a választók 38 százaléka a demokratákat tartja alkalmasabbnak a gazdaság kezelésére, szemben a republikánusok 35 százalékával.
Ez talán a legriasztóbb előjel a Fehér Ház számára.
Az elnök népszerűsége önmagában természetesen még nem feltétlenül dönti el a félidős választást. Trump szavazótábora továbbra is lojális, a republikánusok pedig számos szegmensben erősek. Az iráni háború azonban olyan témákat kapcsol össze, amelyek külön-külön is választási dinamitnak számítanak: káoszos külpolitika, növekvő energiaárak, infláció és megélhetési költségek – ezen keresztül pedig maga a republikánus hitelesség.
Trump 2025 januárjában 47 százalékos támogatottsággal tért vissza a Fehér Házba. Azóta 14 százalékot veszített. A zuhanás nem egyetlen lépésben következett be: az év során több alkalommal is romlott a megítélése, különösen a gazdaság és az iráni háború kapcsán. A választók nem feltétlenül magával az Irán elleni szerepvállalással van problémája, azt viszont nagyon is számonkérik az elnökön és pártján, ha a háború anyagi következményei közvetlenül megjelennek a mindennapi életükben, miközben a konfliktus vége egyre távolabb kerül.
Trump tehát egyet tehet: tüzet olt, miközben versenyt fut az idővel. A félidős választásokig már nincs sok neki belőle.
***
